Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
tünk így uzsonnázni! Odaálltam a tömeg széléhez. Nyomtam az ajtó felé. Egyszer csak azt éreztem, engem is nyomnak. Az előttem állók nem siethettek a bejárathoz, ezért jó félóra múlva a mellettem szorongó észrevette fehér színemet és homlokomon a halálverejtéket.- Vigyük ezt friss levegőre! - szólt társának az izmos szomszédom. Megfogtak, hiába rúgkapáltam, hogy én maradok. Kilöktek a tolongó táboron kívülre. Ott leültem a földre, majd sietősen elölről kezdtem nyomni a tömeget. Beértem azért én is az ajtóig. Akkor már a nyomás megszűnt, mert a hentesek érthetően és hangosan megmondták, hogy a hús elfogyott. Mit tehettem? A nagy cekkeremmel hazamentem. Hogy ne legyen unalmas az üresjárat, a sapp-kopp egészen elfeledtette velem az aznapi kudarcot. Másnap iskolába mentem. Meg se szidott Gizi néni, amikor elmondtam neki a történteket.- Tito úgy mondja - szólt az egész tanulósereghez a tanító néni a legfontosabb feladatotok a tanulás, aztán a tanulás és megint csak a tanulás. Persze, emellett vegyetek részt a házi munkában, szüléitek megsegítésében. Délben, ahogy hazaértem az iskolából, anyám az ebéd helyett mindjárt feladatot adott.- Van bőven kenyér a péknél, menj el és hozd el a júniusra járó két kilót. Nesze, itt van a kenyérbón meg a dinár. Pontot még hozol vissza, de pénzt pontosan adok. Nem beszéltem vissza szüleimnek, ezért ők is úgy mondták mások előtt, hogy vakon engedelmeskedem nekik. 55
