Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

dekes volt a sapp-patt, sapp-patt. Ez jó ideig elszórakoztatott, lekötötte a figyelmemet. Közben eszembe jutott az is, hogy kisebb koromban szüretkor a hegyre gyalogolva a legelő elejétől a végéig aludtam egyet.- Te falubeli vagy? - toppant elébem, szinte előttem ugrott le a kerékpárjáról a szomszéd falu fiatal tanítója, aki a háború idején partizán volt, most meg már tanít.- Ki tanít nálatok? Azt tudom, a három fiatal tanítónő a harcvonal közeledtével visszament Magyarországra. Most kik vannak helyettük?

Elmondtam, amit tudtam. Aztán mindenki továbbment: én a bolt felé gyalog, ő a falumba kerékpárral.

Az egyhangú sapp-patt mellett messzire elkalandozott a képzeletem, felidézett sok-sok emléket, sok hallomást. Az egyik éppen a tanítóról szólt, arról, aki elém ugrott váratlanul.

Mondják - én is ezzel a hitelességgel adom tovább hogy tanítónk a partizánok közt a harci eredményei miatt annyira vitte, hogy külön „rezidenciát” vezethetett. Egy góréban rendezte be. Ott volt az ágya, oda jártak hozzá a futárok is. Mikor ezt megtudták falubelijei, felkeresték. Futár vezette őket a tanító szállására. Bementek, s akkor a vendégfogadó így figyelmeztette őket: „Jól csukjátok be magatok után az ajtót, hogy ne legyen huzat a górémban!”

Elmosolyodtam csendben az emléken, ám arcomra fagyott a mosoly, mert közben a mészárszék közelébe értem, amit legalább kétszázan ostromoltak. Körülbelül ennyien akartak pontokra húst szerezni, s mind sor nélkül tolakodott a hentesüzlet ajtajánál. Az iskolában sohasem mehet54