Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

Simon-gyerekre: a másodikos Danira, a harmadikos Ferire és a negyedikes Janira. Leginkább Dani pirult el, a másik kettő konokul állotta iskolatársai nézését. Volt ugyan még egy testvérük, de az már kijárta az elemit; olyan Fota-típusú suhanc volt. Biztos ő sem pirult volna fülig, sőt, pimaszul állta volna nézésüket, tekintetüket.

Az iskolából hazafelé menet Szilárd mondta el azt, amire mindannyian kíváncsiak lehettünk. Ő ezt megérezte.- A Simon-testvérek szokatlanul sok nyalánksággal jöttek a sportnapra. A faluban látták azt is, hogy az a Simon, amelyik már nem jár iskolába, a papírpénzt a zsebéből kilógatva vitte. Ez gyanús volt mindenkinek.

Ezeket a Simon-gyerekeket ismerte a faluban mindenki. Az is köztudott dolog, hogy az öregapjuk dresszírozza őket. Azt mondja nekik mindig: „Amit csak elvihettek, vigyétek el. így lesz valamitek az életben.” S nincs az effajta tanítás ellen a gyerekek apja sem.

Egy hét sem telt el. Második tanítási órán halkan kopogtak a tanterem ajtaján. A tanító nénink nyitott ajtót, pedig máskor kopogtatáskor mindig az egyik tanulót küldte, leginkább Szilárdot, hogy nyisson ajtót, vagy nézze meg, ki várakozik a folyosón.- Dober dan! Jó napot! - köszönt két nyelven a rendőr, s belépett hozzánk.

Nagy kíváncsisággal néztük, csak a három Simon-gyerek orra lógott. Gondolatolvasó is lehetett a rendőr, mert tudta, mire vagyunk kíváncsiak. Különben tudtuk, mert mesélték, hogy Simonéknál is járt a rendőr, nem is eredménytelenül. De hivatalosan hallani valamit a rendőr szá51