Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
Otthon én kézrefogtam még déltájban az öreg dörmögőt. Úgy mondtam a többieknek, beszéltem a fejével.- Most mutasd meg, hogy ki vagy! Eljönnek ám majd sokan megnézni. Akkor is viselkedj természetesen: csak szőj, csak dorombolj! Úgy aludj, egyél és nyújtózkodj, mint máskor. Ne félj, mi nem bántunk! Jöttek is délután a megbeszélt időben az utcabeliek. Megkezdődött a természetes megfigyelés. Ekkor hirtelenváratlan bekiáltott hozzánk Fota, hogy nézzük meg a Bagiját, hogy egrecíroztatja azt a kutyát. Mintha elpárologtak volna, úgy eltűntek a megfigyelők. Csak én és a kandúrunk maradtunk a konyhában.- Mindjárt visszajövünk! Addig ne szökjél el - szóltam hozzá, mintha értené kívánságomat. Aztán gondoltam egyet, s a még mindig doromboló macskát a hideg remibe tettem és bezártam.- Innen biztosan nem szöksz meg. Nyáron meg ki fűtené be? Anyámék a hegyre mentek úgyis, ők itt nem főznek estig... Én is elfutottam Marék Pistáékhoz, ahol Fota nevelkedett, s ahol most kutyaiskolát vezet. Már messziről hallottam félig ordító hangját, mert először a gyerekekhez beszélt.- A kutyát legjobb tanítani félévestől egyéves koráig. Előtte még fiatal arra, utána meg öreg. Aztán tanította a „mellém” vezényszóra, meg arra, hogy „hozd ide”. Mindig szíjjal tartotta a kutyát, különben nem mertünk volna a közelébe menni, mert Babi harapós kutya hírében állt. 39
