Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
Egy arra menő, ismeretlen ember belekotyogott:- A kisebb, szép cigányasszonynak az ura azért nem állott munkába, mert fél, hogy amíg ő dolgozik, feleségét más cigányemberek elcsapják. Hehe! - nevetve folytatta az útját. Mi, negyedikesek csak mindent meghallgattunk csodálkozással, mégis az tetszett a legjobban, hogy Marék Pista megkínálta a cigányokat csonttal és babbal. Hétfőn a takarékosságról és leleményességről tanultunk. Gizi néni szavai valahogyan így hangzottak:- Csak annyit használunk mindenből, amennyire igazán szükségünk van. Aztán, ne vegyünk olyan dolgokat, amit magunk is meg tudunk csinálni. Hogy ne kerülgessük a valóságot, mint a macska a forró kását, megmondom, miről van most szó. Körülnézett, figyeli-e mindegyik tanuló. Nyugodtan folytatta:- Atornázáshoz labdákra van szükségünk. Legyen annyi labdánk, ahány tanulónk van! Csodálkozva nézett össze minden alsótagozatos: „Ezt meg hogyan gondolja?”- A megoldás egyszerű: mindannyiótok készít otthon rongylabdát. Hogyan? Hát egyszerűen, könnyen. Előkerestek egy régi zoknit, megtömitek ronggyal, bevarrjátok - és kész a labda! Győzedelmesen nézett körül, csak akkor folytatta.- Szerdára hozzátok el! Itt lesznek az iskolában, a tornaórán csak elő kell venni őket a szekrényből, mindig kéznél lesznek. 35
