Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

mindannyian ismertük, mert falubeliek voltak. Nem mint a háború idején itt tanítóskodó három, Közép-Magyarországról idejött nők. Róluk azt sem tudtuk, melyik a szülőfalujuk vagy -városuk. Ezekről mindegyikről tudom, mit fejezett be. Az egyik polgári iskolát, a másik kereskedelmit Csáktornyán, no a harmadikról csak annyit konyítok, hogy szlovénul beszélnek a családban, tehát szlovén anyanyelvű.

Mindannyiunkat a nagyobbik tanterembe tessékeltek be (mert kettő volt), s ott adott utasítást a falu bírája.- Ez nem iskolaév, mert mától kezdve csak június húszadikáig tart. Három csoportban tanultok. Délelőttönként ebbe a nagyterembe jönnek a magyar osztályosok, tehát a másodiktól a negyedik osztályig. Őket Giziké tanítja. A kistanterembe szintén délelőtt jár a magyar felső tagozat is, Olgi vezeti. A szlovén anyanyelvűek - ezt a bíró is szlovénul mondta - mind délután járnak ide Marija tanítónőhöz.

Nem maradtunk sokáig az iskolában. Otthon faggattak bennünket.- Ki tanít? Kikkel jársz együtt? Mit tanultok az „új iskolában”? Milyen nyelven tanultok?

Alig győztem válaszolgatni.- Gizi néni tanít. Együtt járnak a magyar alsósok mind. Nem iskolaév ez, csak előkészület az új tanévre. Azt hiszem, magyarul tanulunk, de szlovénul is valamicskét.

Szüleim belenyugodtak a hallottakba, azzal a kikötéssel, hogy minden nap mondjam el otthon, mi űj nekem az iskolában.

26