Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

Ami szüleimnek legszembetűnőbb volt, arról mindjárt másnap beszámoltam.- Eddig úgy volt, hogy reggel a tanítás kezdete előtt elmondtuk a Miatyánkot, most ahelyett énekelünk. Most is felüliünk, ha bejön a tanító néni. Csak utána állva énekelünk el egy harci dalt, mint például Bratje le k soncu svobodi, vagy a magyar változatát, a Napkelet, napnyugat, ébredj címűt. Van még sok ilyen induló: Kdo pa so ti mladi fantje?, Sredi pušk in bajonetov...

Hogy legyen mit énekelni órák előtt a Miatyánk helyett, naponta új éneket tanulunk be énekórán. Különben rendes órarendünk nincs, mindig arról vitázunk, amin megütköztünk vagy ő ütközött meg. így megbeszéltük azt is, hogy katonáink nem voltak annyira és olyan korszerűen felfegyverkezve, mint az ellenség. S annak tudható be, hogy mégis győztünk, hogy a saját földjét védte a partizán, s nem sajnálta érte adni az életét. Eldöntöttük azt is, ki a valódi szövetséges. Nem ám az, aki azért jött harcosaink közé, hogy otthon szenzációs cikkeket írhasson az újságokba. Olyan szövetségesre volt szükségünk, aki fegyverrel a kezében harcolt velünk együtt a fasiszták, a hódítók és hazaárulók ellen.

Három nap múlva már olyan újdonsággal álltam anyám elé, aki azt mondta, ilyet még ő sosem evett.

A csukamájolajról van szó. Szilárd szavait ismételtem el, mert ő mondta el nagyon tudományosan:- A háborús években és a háború utáni időben annyira vitaminhiányos a táplálékunk, hogy bármilyen betegség elbánhat velünk. Azért kapunk csukamájolajat - így mond-27