Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
- Feküdj le időben, hogy korán kelhess. Mert aki korán kel, aranyat lel. Holnaptól kezdve nagy szükséged lesz rá... Reggel én értem elsőnek az iskolába, helyesebben az iskolaudvarra, mert az iskola ajtaja zárva volt. Se kint, se bent egy lélek sem adott neszt, hangot. Végiglépdeltem a rastogó kavicsos iskolaudvaron, megnéztem minden zugát. Nem láttam már majdnem egy éve, csak tudtam, hogy a katonaság kórháznak, helyesebben a sebesültek kötözőhelyének használta. A régi, öreg cseresznyefa ott állt a veteményeskert közepén. Mindkettő elhagyott volt. A fát hányszor megmásztam már! Tanévzáráskor a tanító néninek róla szedtem a cseresznyét. Titokban mindig egy ingderékkal vittem Ilinek, Mártának meg Lenkének is. Most még csak az apró bubicák zöldellettek gallyain az elhullatott sziromlevelek helyében. Letettem a cekkerem a fa tövébe, de csakhamar magamhoz vettem, mert a gyerekzsivaj azt jelentette, megjött a „tanulók” egy része. Hamarosan megtelt az iskolaudvar gyerekkel és kiabálással, amely talán még a legelőig is elhallatszott. Nyolc óra előtt egyszerre csend lett az elülső és a hátsó udvaron is. Csak itt-ott hallatszott a lefojtott, sziszegő figyelmeztetés.- Pszt, csend legyen, mert megjöttek a tanító nénik, Fodor Jani bácsi kíséri őket. Erről a Fodor Janiról még hónapokkal ezelőtt titkon beszélte a falu, hogy a partizánok jatakja, és változás esetén nagy ember lesz belőle. Bevált a jóslat. Ő most a falu bírája. A három tanítónőnek nevezett nagylányt meg szintén 25
