Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
repülők. Le a padok alá! Aztán hallottuk: retetete, bum, bum, bum, zürn, züm, züm. Nem tudom, melyikünk mozdult meg először. Futásnak eredtünk, majd hirtelen lehasaltunk és egyszerre kiabáltuk:- Retetete, bum, bum, bum, züm, züm, züm! Reggeli után mind a heten utcabeliek, meg a szomszéd utcából András, ődölögtünk a levelesedő akácfák alatt. Nem tudtunk mibe kezdeni.- Látom, lézengenek a munkánélküliek. Nézzétek, mi van nálam - mondta Fota, s azzal a derekára erősített három nyeles kézigránátot bontotta ki a kabátja alól. - Aki legény, jöjjön velem halászni - énekelte az ismert dallamra.- Hát ezzel is lehet? - tűnődtünk el egyszerre és összenéztünk. Azt már tudtuk, hiszen valamikor láttuk, hogy ha a villanydrótot egy ideig a patak vizébe tartják, akkor a közelben úszkáló halak az áram hatására eszméletlenül pápognak a víz színén. Csak ki kell dobálni őket a partra!- Azt hiszitek, nem mondok igazat? - nézett ránk kérdőleg. - Amelyik el mer jönni velem, legyen ebéd után a keresztútnál!- Én nem mehetek veled - lépett közelebb András, a másik utcabeli -, mert délutánra már elígértem magam venicsét hordani a hegyre. De adj egy nyelest nekem, holnap fogok vele a Murán. Én már dolgoztam bányászpatronnyal is... András nálunknál vagy két évvel idősebb volt, meg nagyobb is. így nem kételkedett Fota a hallottakban. Délután kettőkor egyedüli álltam a keresztútnál. Már majdnem én is hazaindultam, amikor Fota előbukkant a 21
