Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

Fogd! Fogd! - mutatott hirtelen egy tarka tehén felé, amelyik ismét eltávolodott a többitől.

A „szőrcsimbók” megint csak nagyszerűen teljesítette a feladatát: az elsza/ámbolt tehenet a társaihoz hajtotta.- Te megbabonáztad a fekete kutyát - sandított és billegette a fejét Ronyec.- Nincs itt babona, csak érthetően kell szólni hozzá. - S addig nem ment el a csorda mellől, amíg Ronyec hibátlanul nem tanulta meg a parancsszavakat.

A mostani szabad májusi napon kora délutáni zápor zavarta haza a teheneket a csordással együtt. A gyakorlat úgy kívánta, hogy a kisebb eső idején a Gyertyánfásba húzódtak, hogy az eső elállta után estig kint legyenek a legelőn. Most a szakadó esőben nem lehetett várni.

Késő délután szép idő lett. A lebukó nap pirosra festette az ég alját, s mi heten utcabeliek Jenő bácsi mellé telepedtünk, aki a fatuskóra ülve szurokkal összeragasztgatott trombitáját reparálta. Nem voltunk neki gyanús alakok, mert nem volt köztünk Fota, akit mindenki ismert kellemetlenkedéseiről.- Fújja el nekünk a takaródét - szóltam neki mindannyiunk nevében -, amelyiket még az első világháború idején tanult.

Nem is számítottunk rá, annyira megoldódott Jenő bácsi nyelve. De nem a takarodót fújta el, helyette azt a régi történetet mesélte, amit mindannyian ismertünk. Ha nem tőle, hát szüléinktől hallottuk.- Ja, a háború vége felé vonattal vittek bennünket - kezdte el ismert meséjét. - Egyszer csak észrevettük, jönnek a

20