Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

Szép pásztorkutyát szerzett, kicsi volt, fekete, mint az éj, a szemei pedig kőszénként csillogtak. Első nap a kutya régi tulajdonosának utasítása szerint járt el. Odaintette magához a kutyát és kiadta a parancsot:- Kere! Kere!

A kutya csak ült, fejét hol balra, hol jobbra fordította, mint a süket emberek, jóságos szemeivel - hol egyikkel, hol másikkal - nézte új gazdáját, de nem mozdult.- Becsapott az átkozott - szidta azt, akitől vette a kutyát. - Ez nem is pásztorkutya. De lássuk, mit tesz a másik vezényszóra!- Fugi! Fugi! - ordította a békésen ülő kutyának és a távoli tehénre mutatott. De az megismételte a süket ember pantomimiáját. Majdnem könnyezett, annyira szeretett volna segíteni érthetetlen gazdáján.

Másnapra odahívatta a „szőrcsimbók”, a pásztorkutyának mondott állat régi gazdáját, hogy bebizonyítsa saját igazát: ez nem jó kutya. Persze a „kere, kere”, meg a „fugi, fugi” utasításokra a kutya megint csak tanácstalanul nézett, hol az új, hol a régi gazdájára.- Most már tudom, mi a baj - fordult megnyugtató szavakkal Ronyec Jenő felé a látogató. - Nem úgy szólsz te a kutyához, ahogy én tanítottalak.

Ezzel füttyentett egy hegyeset, s amikor a kutya parancsváróan elébe állt, rákiáltott.- Kerítsd! Kerítsd!

A már félig szétszéledt tehéncsorda pillanatok alatt együtt volt.- Ügyes voltál - simogatta meg a kutya hátát és fejét. -19