Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

- A Mura-híd fölrobbantását hallottam. Ez a németek visszavonulásakor és az oroszok bejövetelekor történt. Nálunk akkor sok férfi és nő szorongott a pincékben. Csak mi hárman - anyám, húgom és én - mentünk fel a lakásba, mert a kistestvérem állandó keserves sírását nem bírták ki az emberek. De tudom, hogy hazánkban máshol is lerombolták a hidakat, vasutakat, utakat, gyárakat, lakóházakat... Ezeket most mind fel kell építeni, ha rendes életet akarunk élni...

Mikinek is felbuggyantak az emlékei.- Akkor... másnap reggel két fegyveres orosz katona jött be hozzánk. Apám azt mondta róluk: ezek az előőrsök. Szomjasak lehettek, mert vigyázva, de bejöttek hozzánk. Gesztikulálva, orosz szavakkal nyugtattak bennünket, és tojást kértek. Azt feltörték és nyersen kiitták. Apám szerint ezt azért tették, mert háború idején félő, hogy az ivóvíz mérgezett.- Szilárd! Szilárdka! - hallatszott az anyjának az elnyújtott kiáltása. - Gyere már haza. Apád aggódik miattad.

Nemcsak Szilárd apja félt, mert a közeli házból is hívó szó hallatszott, csendesebben.- Lenke, az ég áldjon meg. Vár a csésze tej és az ágyad. Ma éjjel, tudom, nyugodtan alszol...

Összenéztünk. Nem vitáztunk. Az égre kiszúródtak a májusi csillagok. Ahold még váratott magára. A békák „Regedébe mentek". Amit eddig elmondtunk, az el volt mondva. Egymást meghallgattuk. Amit magunkban hordtunk, azt majd elmondjuk máskor - biztosan, mert fontos.- Holnap majd találkozunk - ez kórusban hangzott, az10