Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

céssel volt bekerítve, egy alacsony, átléphető hdskuve, vagyis átjdruve. így a terület nem volt teljesen nyitott. Ezen akart átlépni a néni. Közben a hosszú szoknyája megakadt, és elesett, átesett a háskun. Azóta, ha valaki valami nehéz, fontos dolgot elvégzett, szerencsésen befejezett, él a mondás, hogy: „Átesött rajta, mind a zecceri asszon(y) a bdskun.

(A sokszor hallott mondást lejegyezte a szerző, Szabó Mária, Lendmhegy.)

A kódis

Faluról a városba költözött, és azután Lendván élt a múlt század közepén egy adásvétellel foglalkozó, ügyesen forgolódó almakereskedő, aki felesége és munkatársai segítségével jó felvásárlásokat és elárusításokat bonyolított le. Őt melléknevén „Kódis-nak” (koldusnak) szólították, de arról nem szól a történet, hogy miért? Véleményem szerint éppen azért, mert nem volt kódis.

Egy alkalommal ő, de még inkább társai egy jól lebonyolított üzlet után a kocsmában iddogáltak. Azért, hogy nyomatékot adjon jókedvének és megelégedettségének, ujjongó örömmel azt mondta a társainak: „Igyatok gyerökök, a kódis bírja!”

Ez a mondás is bizonyítja, hogy a pénztárcája valóban bírta.

(A sokszor hallott mondást lejegyezte Szabó Mária, Lendmhegy.)

80