Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

még a tanár úr se tudta hányat, de a közelben lévő többi osztálytárs se tudta megszámlálni, hogy mennyi volt.

Utána társai kérdezték tőle: Jóska, tudod-e, hányat kaptál? Erre Jóska, aki kissé dadogott, azt felelte: „Huuuu, huuszonöötöt, huuszonöötöt”.

(Férje, néhai Szabó Ferenc elbeszélése alapján lejegyezte a szerző\ Szabó Mária, Lcndvahcgy.)

A keserű humor

Az idős néninek elvették (amputálták) a lábát. Mentek a látogatók, köztük a néni menye is, aki mindig is jó gondviselője volt a mamának. Most, amikor hallotta a néni sírását és jajgatását, hogy:,Jaj, jaj, látjátok nincsen lábam”, vigasztalni próbálta. „Né sírjon, mama, majd kinői...”. Azóta a hasonló esetekre rámondták, hogy: „Majd künyőöl, mind a néni lába".

(Biró 1 renke, Lcndva)

A Piku gyérük

Zatakon (Csente „külvárosa”) élt egy Piku nevezetű gyerek. Éppen arra ment valaki, amikor a gyerek a bokor tövében szomorkodott, majd égtclen sírásba kezdett. Az anyja csitítgatta, kérdezte tőle, miért sírsz, kisfiam? Ne sírj! A gyerek a nagy züpogis (hüppögés) közepette alig-alig tudta elmondani, hogy: „Azért sír, mert télen van karácsonyfa, nyáron meg nincs”.

Ilyen is létezik.

(Biró lrenke, Lendva)

75