Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

Az engedelmesség,

avagy amikor az asszony hordja a nadrágot

Nem nagyon messze és nem is olyan régen élt egy szegény munkáscsalád. A nagy szegénység közepette nehezen nevelték gyermekeiket, de mégis szépen, harmóniában éltek a szülők és a gyerekek, sőt a már elhunyt (nagy)anyjukat is nagy tisztelettel emlegették. Sírját szépen gondozták és a kegyelet virágaival díszítették. Csupán egy furcsaság volt a családban, az, hogy az asszony viselte a nadrágot, a férj pedig hűséges kiszolgálója volt neki.

Közeledett a Mindenszentek (november 1.) ünnepe, amikor az emberek rendbe teszik a temetőt. A fent említett nagymama a Csáktornyái temetőben pihent, oda jártak gondozni a sírját. Ilyenkor ősszel van az ideje, hogy a földjét megtrágyázzák, mert csak így nőnek rajta szép virágok. Azonban az volt a kérdés, hogy ez hogyan történjen meg? Az asszony hamar kitalálta a módját. Megparancsolta az urának, hogy rakja meg a talicskát gonajje (trágya) és tolja el a Csáktornyái temetőbe, amely kb. 20 kilométer távolságra van, és ráadásul egy régi vasalt fakerekű fatalicskában, ami még nehezítette az útját.

Akkoriban még nem volt olyan sok fuvarozó, mint ma, és a vonat sem vette volna fel a bűzlő rakományt, meg persze pénz sem volt a vonatra. így hát csak a férj jöhetett számításba. Ő ugyan először tiltakozott ez ellen, de az asszony a végén rávette az engedelmességre.

így aztán rendbe jött a sír is, meg a béke is fennmaradt a családban. Lám, férfiak, a béke mindent megér!

(Škrilcc Pisti, Hármasmalom)

72