Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

A rántdskeverés

Az anya és a fia főztek. A gyerek, úgy 5-6 éves lehetett, szeretett kotnyeleskedni a konyhában. Egyszer az anya valamiért, rövid időre kilépett a tűzhely mellől és a fiára bízta a rántáskeverést, hogy meg ne égjen. A gyerek látta, hogy az anyja az óramutató irányában kevergeti a rántást, de nem találta a főzőkanalat, amit az anyja kicsit féribb tett le. Nem volt mit tenni, minthogy sürgősen az ujjával keverte meg a rántást. Később megelégedve mesélte el, hogy a rántás nem égett meg, az ujjáról pedig egyáltalán nem mondott semmit.

Ilyen is létezik.

(A hallottak alapján lejegyezte Szabó Mária, Lcndvahegy.)

A tojássütés

Úgy 10 éves körüli csentei leányka tojássütéshez kezdett, hiszen a háznál többször is ettek sült tojást. Azonban kis hiba csúszott a receptbe, ugyanis a serpenyőbe hideg vizet öntött zsír helyett, és abba ütötte bele a tojásokat.

Ebből aztán valamiféle lehetetlen, ehetetlen féleség keletkezett, ami nem tetszett neki, ezért elmondta az anyjának, hogy nem sikerült a tojássütés.

Az anyja hamar kitalálta, hogy hol volt a hiba. Azóta, ha valakinek valami elsikerül, még mindig él a szólás: „Esikerüt, mind a csenteji lijdnynok a tojdssütis”.

(Doma Erzsébet, Lcndva)

73