Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

„Főúr, aggyon egy kupa (kupica) pálinkát, tuggya, abbu a. jóba, mind mutko\” Kapott, amit egy slukkra fel is hajtott. Megrázkódott tőle és kértyogva (krákogva) mondta: „Hej, de erűi, hogyan is tuggydk méginnya azok a fórfiek ezt a zerüs pálinkát?” Kisvártatva újból kérte a pincért: „Na, aggyon neköm még éggy pofdvel”

(Skrilcc Pisti, Hármasmalom)

A latin vizsga

A paraszt bácsikát is elérte a felvilágosultság szele, és elhatározta, hogy urat nevel a fiából, legyen belőle úr, mondta, hogy ne köllön neki is egész életen át a földet túrni, mint ő magának. A fiának nem éppen imponált a tanulás, de az apja addig-addig biztatgatta, hogy végre rábeszélte. Zsebeit megrakta pénzzel és úgy indította el a nagyvárosba. A gyerek hamar feltalálta magát az új életformában és egy ideig rendben ment minden. Azonban amikor elfogyott a pénze, már alig várta a szünidőt, hogy hazamehessen. Már-már azon gondolkodott, hogyan mutassa be az apjának, hogy ez idő alatt mit is tanult. Hazatérve mondta: hallgass csak apám, már tudok latinul, és máris kezdte mondani: „Kanis turis, ingis lóggis, bika eszi nádis”. Az apa hamar átlátott a szitán és azt mondta neki: „Edös fiam: fogd a villuszt, bökd a trágyuszba, rakd a szekéruszra, mert ha nem, úgy elnadrágulusz, hogy megemlegetusz”.

(Szabó Mária, Lcndvahegy.

Gyerekkorában hallotta.)

71