Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

ra) van a zut köze pin, fogyunk szőölükarut, majd mi agyon vergyök.” Úgy is történt, addig ütötték, püfölték, mígnem agyonverték a „kígyót”. A hőstettről tudnak az egész környéken. Már gyerekkoromban hallottam róla.

(Kosa Ilonka, Pctesbdza)

Panderkdék

Felsőlakosban, Lendva közelében élt a XX. század első évtizedeiben egy Német Miklós nevű ember, akit ragadványnevén (vagy ahogy itt mondták, hazai néven) Panderka Pikunak, máskor Bicsek Pikunak is hívtak. Felesége meghalt, és ő négy gyermekével elég nagy szegénységben élt. Ha valakitől kaptak, akkor ettek, ha jobbat kaptak, jobbat ettek. Ez elég volt ahhoz, hogy a nép fónnkapta az esetet, szólásmondás született a nép ajkán, és amikor disznóölés vagy más ünnep volt a faluban valaki házánál, és jobbat főztek, rámondták, hogy: „Uru élünk, mind a Panderka, ha ritkán őszünk is.”

(Tanúja voltam az esetnek, gyerekeivel iskolába jártam, akik az 1920-1930-as években születtek.

Lejegyezte Szabó Mária, Lendvabcgy.)

Kati néni gyerekei

Fehérné Bedő Kati néni, született Felsőlakosban 1900 körül, hamar megözvegyült. Napszámba kényszerült, hogy eltarthassa két apró fiúgyermekét. Az egyik neve, úgy emlékszem, Imre volt. A gyerekeket nem tudta kire hagyni vigyázás végett, ezért

59