Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Igaz történetek
bezárta őket a szobába. Ez így ment napról napra, állandóan. A gyerekek még beszélni sem tudtak, de különös eset, megtanultak. Kitaláltak maguknak egy nyelvet, ami által megértették egymást. Nyelvükről csak néhány szavuk maradt meg az emlékezetemben: te bo csu, kapa iupp... Az értelmét nem tudom. (Lejegyezte Szabó Mária, Lcndvabcgy. Aliámtól hallottam, mint érdekes esetet.) Az áloműzés A hosszúfalui Orbán Jancsi, szül. 1892-ben, Hosszúfaluban, úgy 40 éves lehetett, amikor panaszkodott kortársának, a szintén hosszúfalui Rozsmán Ferkunak, hogy mindig álmos. Olyan álomszuszékféle ember volt. Mi tevü legyen, kérdezte tőle? Ferku készen volt a felelettel, azt tanácsolta neki, hogy amikor a Hold újul, mosakodjon meg a patak vizében. Ettől majd elmúlik az álmossága. Úgy is tett, de a tanácsolt mosdás nem használt neki. Újból elpanaszkodott Ferkunak, hogy továbbra is csak álmos. Azt a feleletet kapta, hogy kár, hogy nem azt tanácsolta neki, hogy újuláskor háromszor mosakodjon meg, mindig másik patakban (ugyanis Lendva alatt három patak folyik), akkor biztosan használt volna a jó tanács... (Zver Mariska, Lendva) A hídvégi ember bó'rtarisznyája A hídvégi ember, akár mások, nem vetette meg a bort. Képes volt egy pint borért ellefógnyi (a fáradtan járó ember lefog) a sző-60
