Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

Vallások körüli csatározás

A felsőlakosi K. R., mint idősebb, vallásos r.k. özvegyasszony és V. S., szintén felsőlakosi, vallásos evangélikus, szlovén (vend) nemzetiségű, magyarul törve beszélő agglegény, valamilyen okból összeszólalkoztak. Azon irányelvtől vezérelve, hogy: „...ez sem enged, az se hagyja...” a következő szóváltás zajlott le köztük: (a XX. sz. 30-as éveiben.)

S.: „Rosse nekod, Roza, mit imádkozod te Máriját, meg Men rossz asszony vagy?” Persze, Roza sem maradt adós, azt felelte neki: „Az anyád istálóját (káromkodás helyett), hát miko hoztam én neköd elü a Mártont?”

(Lejegyezte Szabó Mária, Lendvabegy.

Az öreganyámtól hallottam az elbeszélést.)

Piku Budapesten

Egykoron a petesházi (Lendva melletti település) Potosnyák Piku felkívánkozott Budapestre. Odaért, a maga módján szét is nézett a nagyvárosban, aztán vissza hazajött. Otthon az emberek körülfogták és kérdezgették tőle, hogy: „Na, Piku, hát mit lattá Budapestön?” Ő egyszerűen megfelelt nekik, mondván: „Há, semmit a nagy bázoktu.”

(Szabó Mária, Lendvabegy.

Az elbeszélés anyám gyerekkorából való, aki 1908-ban született Petesbázán, Felsőlakosban élt, tőle hallottam.)

55