Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Mondókagyűjtemény
Szakattájig etart. (Kardos Etus, Lendva) Fejjér korúnak is fekete a zárnyika.(Az utódok nem hasonlítanak egymásra.) (Kardos Etus, Lendva) Rissebb, rossebb, mennákissebb, annd frissebb. (Csentei mondás.) (Doma Erzsébet, Lendva) Szekerce.furu, vésü, vasvella, nehésségös nebez nyavala, raclaji sárgo kórság, csattogu, villogu égi tüzes méndörgfis menkü apriccson ollan aprura, mind a hécce finomított fédervájsz. (Szabó Mária, Lcndvahcgy. Felsőlakosban hallottam.) Az a büdös petésházi ló, úgy megrugta a pofámot a zorcáve. (Én mégis úgy gondolom, hogy megrúgta az arcomat apofájáve.) (Szabó Mária, Lcndvahcgy. Felsőlakosban, gyerekkoromban hallottam.) Szárazz ágon majom mászik, maga neköm né pofázzál! (Kardos Etus, Lendva - gyűjtés helye: Lendva. Felnőtt korában hallotta.) Bort iszik a magyar és nem vizet, tüzes kislányt szivessen szeret. (Kardos Etus, Lendva - gyűjtés helye: Lendva) Csip a buba, rúg a ló, emlikkönvbe ez is jó! (Kása Ilonka, Pctesháza - gyűjtés helye: Kőt. Gyerekkorából való.) Elüször tanull még szitányi lisztöt, azután szeretnyi katonatisztöt\ (Szabó Mária, Lcndvahcgy. Iskolatársnőimtől hallottam Lendván. Ugyanezt gyűjtötte Kosa Ilonka is Kótban.) Budapestön vöt egy bőt, abba mindönféle vöt: tőö, cérna, pappéros, 47
