Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Mondókagyűjtemény
A szegin embört még a zdg is huzza. (Minden baj megéri.) Dolgozz paraszt, dolgozz, fizess, aztán dögölj még. (Sokszor hallottam a régi időkben így. A parasztok dörmögték.) Ki, ha nem ő? (Mondták annak, aki felvágós, elbizakodott, beképzelt volt.) Jajgat, mind a sebös valagu kódis. (Aki mindig jajgat valamiért. Nagyon jajgat valami miatt.) Nem szép a nagy évis, de hasznos. (Mondták, ha valaki jó étvággyal evett.) Ha híjnak, menny, ha kergetnek, fuss! Hívatlan vendignek. söprű belin a bele. Ebös disznu makkru dmodik. (Aki amit el akar érni, arról ábrándozik.) A zangyal is kümenne a türelömbü. (A sok türelmet igénylő helyzetben.) Kinek Isten a bardttyo, az üdvözöl. (Ismeretséggel bármit elérhetsz.) Eggy bajgdlubotot (hajítófát) sem ér. (Semmit sem ér.) Úgy jár, mind a muraközi ló. (Nehéz, nagy léptekkel jár.) Megesik, hogy a kislijány elesik. (Ráfizet.) Rdfüzet a gubacsra. (Ráfizet vakmerőségére, pórul jár.) Heten vannak, mind a gersei ördögök. A zélet ollan, mind a gyeröküng rövid még szaros. (Kardos Etus, Lcndva) Né besz.Ul annyit, mer kürostosul a szád. (Kardos Etus, Lcndva) Tekerög mind 3-gatydbo a fing. (Kardos Etus, Lcndva) 46
