Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Mondókagyűjtemény

Van, aki dogozik, van, aki keres.

(Skrilec Katica, Hármasmalom)

Okos embör megszörzi, okos asszony megőrzi.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

Többen halnak borba, mintsem a tengerbe.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

Kis lik a torok, de egissz falut enyijehet (elnyelhet).

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

Szegint a légy is jobban csípi.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

Bor nékü szegin a vendisség.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos) Üres konybdnok bolond a gazdasszonya.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

Odább bökik, odább esik. (Ügyetlen.)

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

Hágát, mind a csűr a likba. (Ha valaki a tücsökmadárhoz hasonlóan veszélyt érez.)

Éppen ott vajok, mind a mádi zsidu. (Sehol.)

Pétörpálko a szó'ölü misére mégy. (Mondták, hogy Péter és Pál után a szőlőszemek gyorsan fejlődnek.)

A kódisbu lett urna rosszabb nincs. (Lenéző, kegyetlenkedő.) Burul, mind a szjóomakazu. (Mondták a rossz lányra.)

A munkábo úgy állón, hogy mások is hozzáfe'rgyenek.

Nagy dombra nem megy vele. (Rossz segítőtárs. Nincsen sok haszon valakinek a munkájából.)

(Szabó Mária, Lcndvabcgy. Anyám mondása.) Köti a kutyát a kerthö. (ígér.)

45