Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Mondókagyűjtemény

Éggyik tizenkilenc, másik eggybijány húsz. (Egyformák mindenben.)

Legjobb, kinek nincsen esze, nem kö neki gondukonnyi.

Szömöd többet eszik, mind szád. (Aki annyit vesz ki a tányérjára, amit nem bír megenni.)

Úgy megy, mind a fóros ló. (Kitartóan sietve.)

Ennyive tartozott a zördögnek. (Mondták, amikor valakinek olyasmit kellett elvégezni, amihez nem volt semmi kedve.)

Oda áll, abunn a hús fői. (Ha valaki alkalmazkodó, köpönyegforgató.)

Az ól ugyanaz, csak a disznuk mások. (A vezetés módja ugyanaz, csak a személyek változnak.)

A kösségnek még kutyájánok se jó lénnyi. (Nagyon hálátlan munka.)

Csikorog, mind a hájtalan szekér. (Rendszerint a nyafogó gyerekre vagy a mindenért mérgelődő felnőttre mondták.)

Beszihecc neki akár a fanok. (Falra borsu.)

Beszil, beszil, a szdjo még csag jár. (Lötyög.)

Belegyön, mind kiskutya a zugatásbo. (Megtanul valamit.)

Kiskutya a nagytu tanul ugatnyi. (A nagyok példáját követi a gyerek.)

Csikorog, mind a fábo a férög. (Csikorog, pl. fájdalmában.)

Az Isten jót tett vele. (Amikor valaki meghalt, akkor mondták.)

Az Isten jót tett a lölkive. (Amikor valaki meghalt, akkor mondták.)

(Szabó Mária, Lcndvahegy.

Gyerekkoromban, Felsőlakosban hallottam.)

44