Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Mondókagyűjtemény

Kö a jó? Nem. Kö a rossz? Köll. (Néha így viselkedünk mi emberek.)

Emlägetnek a tánnyérnyaluk. (Csukláskor emlegetnek a kutyák, mondták.)

Esiijér, gyerökér, rongyos kabátér nem köll imátkoznyi. (Régi mondás)

Se jó, se rossz, mind a Pétör bácsi krumpilevesse.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos.)

Áldott a sok kéz, átkozott a sok torok.

(Szabó Mária, Lendvahegy. Sokszor hallottam a régi időkben.) Ki mibe tevüs, abba gyanús.

Füle hegyire se vészi. (Nem akarja meghallani.)

(Szabó Maria, Lcndvabegy. Öreganyám mondása.)

Bárgyá csicsit. (Gyereknyelv, várjál kicsit.)

Débe fokijel, ha vérad, ha nem. (Mondták a későn kelőnek.) Szemet dombon a kokas is ur.

(Csivre Anus, Hosszúfalu)

Összebújnak, mind a róka fijaji.

Se röngye, se formája. (Se értelme, se formája.)

Annyit ad rá, mind a tavali hóra. (Semmibe veszi.)

A csibik vezetik a zannyokat. (Amikor a szülők a gyerekekre hagyatkoznak.)

(Szabó Mária, Lcndvabegy. Öreganyámtól hallottam.) ...illeni még néni értem, mitátu fogva a seggeimet háttá hordom.

(Szabó Mária, Lcndvabegy. Felsőlakosban hallottam.)

Nevet, mind a fazikasinas.

Se éccé, se kéccé. (Soha.)

Tuggya, hogy mennyi só kö bele. (Föltalálja magát.)

43