Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Mondókagyűjtemény

Hideg vizet ihatik rájjo. (Elfelejtheti pl. a kölcsönadott pénzét.)

Faj-faj, rang-rang.

(Szabó Mária, Lcndvahcgy. Öreganyám mondása a mások házassági elvárásaira.)

Több a soknd. (Túl sok pl. amit teszel.)

(Szabó Mária, Lcndvahcgy. Lakosi gyűjtésű mondás.)

A vantu nem kö fényi.

(Szabó Mária, Lcndvahcgy. Öreganyám mondása.)

Fődön fóllü nem marad. (Nem marad temetetlen.)

Kisujjom is Idttyo, csag a vak nem láttyo. (Valamit keresőnek mondták.)

Eggyszörü, de nagyszörü.

Ászt hiszi, hogy hogy, pedig dehogy. (Reméli, hogy elveszi, pedig...)

Parancsuna, mind Babati az Oregházban. (Egy furcsa megjelenésű embert nevezték Babatinak. Eszes, okos volt, nagy muzikális tehetséggel. Énekelt, fütyült, ci terázott, hegedült, táncolt. Mindenütt jelen volt, mindenkinek megmondta a magáét. Járt külföldön is. A végén az öregház lakója lett, de ott nem volt igazán megelégedve. Parancsoló természetéből eredően „parancsulu Babatinak” is nevezték.)

(Kardus Etus és Doma Erzsébet, Lcndva)

Várgyok még a vásárt naptydjig. (Várjunk türelemmel.)

(Simonka Juliska, Felsőlakos)

A bajok mindég csoportossan jdrnok.

(Szabó Mária, Lcndvahcgy. Apámtól hallottam.)

Mindéggy, ha eb vagy kutya. (Teljesen mindegy.)

42