Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Mondókagyűjtemény

az adatközlő szerint úgy keletkezett, hogy a csentelek a második világháború után találtak egy fel nem robbant gránátot.

Nagy érdeklődést tanúsítottak iránta felnőttek és gyerekek egyaránt. Hogy felrobbantsák, öntözgették vízzel, de hiába várták, nem robbant fel. Az egyik türelmetlenkedő azt mondta, hogy: nahát, mit pékulál, hát nem robbanyik? Ebből született a mondás.)

(Domu Erzsébet - gyűjtőhely: Lénává)

B.) Nyelvtörő mondókák:

A névdicsérő, névcsúfoló és nyelvtörő mondókákat többnyire levélben, postán vagy jegyzetfüzetben leírva kaptam. Ezeket szó szerint idézem a dolgozatomban. Az egyik adatközlőnek kedves időtöltése az efféle gyűjtés. Jó néhányra magam is emlékeztem még gyermekkoromból, a többit pedig régi iskolatársaimtól és ismerőseimtől, legtöbbször telefonba diktálva jegyeztem fel. Néha az MMR-ben is közölnek egy-egy mondókát. Adatközlőim eleinte kicsit vonakodtak, de később bekapcsolódtak a munkába.

A nehezebb mondókákat inkább az ez iránt érdeklődő nagyobb gyerekek és felnőttek mondogatták, okoskodtak vele.

Kedves megegésségesédésünkre! (Felhívás ivásra, koccintásra)

(Farkas Edit - gyűjtés helye: Csente.

A cscntei görbenapokon tanulta.)

Ezt a tiszta tdlot elkáposztásitottátok. (Mondd sokszor és gyorsan!)

(Pál Rozika, gyertyánost lakos, ott hallotta.)

30