Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Tréfás köszöntők

Bezzeg forr, dörmög, savanyú az arca,

Mint a leszakított éretlen vadalma.

Ha van olyan legény, aki ezt magától nem tudja,

Majd annak az asszony egy szálig elmondja,

Hogy mire van szükség - szépen előadja:

A gazdasszonynak először kell háztűz,

Ha ez nem volna, neki biz’ ez nagy bűz.

A menyecske lát ebben nagy szükséget,

Mert nem ülhet bárkivel vidám vendégséget.

Dörög, morog aztán őkelme, urára,

Hogy a mennykő hozta őtet az ő nyakára.

Hogy ezeket kerüld és a kedvét keresd,

Mindazokról amit most elmondok, előre gondoskodni siess! Házad előtt, ha látjárni zsidót,

Úgy hajt, úgy tuszkol, hogy végy valamit,

Csipkét, kendőt, ollót, gyűszűt vagy tűt,

Ládára lakatot és más ilyenneműt.

Vásárra kell menni, mert kerget az asszony,

Kell kapocs, fényes gomb, újmódi karton.

Selyem vagy más színes keszkenő,

Azután meg nagy bekenő.

Kell “szélke”, bögre, melence, tányér és tál,

Hidd el jóbarátom, hogy nagyon megrostál.

Kell nyárs, rostély, sütőlapát, reszelő és pemet,

Ezeket sem termi ám a szemet.

Hát a sok kis és nagy szita, lukas és lukatlan kanál, Kell sodrófa, több szakajtó és kosár,

És ezenkívül még sok más eszköz álljon a konyha falán.

55