Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Esküvőre induláskor

'Esküvőre induláskor

(ez mindig a lányos háztól történt)

Korábban az esküvőket a menyasszony plébániáján nászmisével egybekötve, vasárnap délelőtt (10 órakor) tartották. A menyasszonyt hozzátartozói vagy leánytársai segítettek felöltöztetni, régen népviseletbe. Haját befonták, végén fehér szalaggal. Egy adatközlő, aki közel 80 éves, úgy tudja, hogy a lányok valamikor fejükön “pártával” is mentek az esküvőre. A 20-as évek derekán a menyasszonynak már fehér, tornyos koszorú volt a fején, fehér fátyla és lehetőleg fehér ruhája volt. Szabása a divat szerint többször változott. Kezében fehér díszzsebkendőt tartott, keze fejét áttekerte fehér olvasóval és esetleg élővirág csokra is volt. A vőlegénynek úgyszintén élővirág volt a kabátgallérjára tűzve.

A menyasszonyt és a vőlegényt kettős vagy hármas hintóval vagy szánnal, szép lovakkal vitték az esküvőre. A menyasszony ilyenkor a menetben - pl. Kapcán -, cukorkát dobált széjjel, amit a gyerekek örömmel kapkodtak fel. A menyasszony kíséretéhez tartozott a nászasszony vagy “velejáró”, vagy “nyoszolósasszony”, aki ügyelt, hogy minden rendben legyen, tartotta a menyasszony csokrát az esketés alatt, szükség esetén vitte fátylát, stb.

17