Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

A háztűznéző, a leánykérés és a kézfogó

ÍA háztűznéző, a leánykérés és a kézfogó

Régen a szülők szemelték ki fiuknak azt a lányt, akit feleségül szántak neki: vagyon, ügyesség, szépség, stb. alapján.

Amikor megtalálták a kedvükre valót, “háztűznézőbe” mentek a lányos házhoz.

Mentek a fiú szülei, akik előzetes beköszönés nélkül körüljárták, megnézték a ház táját. Átnézték az udvart, górét, ólakat, istállót, az állatállományt, stb. és ha megtetszett nekik, akkor a szülők találkoztak és megbeszélték, hogy mikor is jöhetnének kérőbe a lányhoz (néha minden előzmény nélkül is jöttek). Eközben “iszogattak” az asztalra tett borból.

A második látogatás már a “leánykérés” volt. Jött a vőlegény, az apa és rendszerint még a koma és a sógor. A kérők előadták szándékukat, majd az apa megkérdezte a leányát: “No, emensz hozzá?” A kérők első alkalommal nem kaptak egyértelmű feleletet, mert a leány így válaszolt: “A fát se vágják le egy vágásra”.

A “második kérésnél”, ha a kérőket beengedték, akkor a leány hozzáment a legényhez. Azonban, ha a kérők lyukas kosarat találtak az ajtóban, akkor be se mentek a házba, hisz ez azt jelentette, hogy elmehetnek, va-9