Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)
Az Őrség
// Az Őrség Az Őrség a Nyugat-Dunántúl egyik legkarakteresebb történeti és néprajzi tája, amely főként arról nevezetes, hogy az őrségiek öntudatosan a honfoglalás utáni őrállók leszármazottainak tartják magukat. A határvédő szerepre utal maga az Őrség elnevezés is. Ezen vidék kiterjedését kutatói hol szűkebben, hol tágabban értelmezték. Ma már az Őrség kifejezést jóval nagyobb területre alkalmazzák, de egykoron csak azt a 18 települést értették alatta, amit egy 1463-ból való határjárás is felsorol: Ispánk, Kisrákos, Iklód, Szaknyér, Pankasz, Szatta, Gyülevész, Kerkáskápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormány, Kerca, Szomoróc, Bükallya, Kapornak, Hodos, Szalafő, Őriszentpéter, Nagyrákos. Az őrségiek határvédő Bükallya, Domonkosfa része a II. katonai felmérés térképén, 1852-55. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára. 5
