Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)

Gyümölcsészet és pálinkafőzés

kunyhókat pedig a pálinkafőző kamrák váltották fel. A pálinkát legszívesebben szilvából, szőlőtörkölyből, vadalmából, vadkörtéból, barackból, cseresznyéből, eperből és berkenyéből főztek. Jellegzetes edényei voltak a pálinkatárolásnak a zöldmázas pálinkás korsók. A pálinkát igyekeztek egész évre beosztani, leginkább a gazda itta reggelenként és a vendégeit, a munkásait kínálta vele elmaradhatatlanul, minden alkalomkor, ünnepkor, disznóöléskor vagy éppen aratáskor. Az őrségi szilvapálinka ismertnek és finomnak számított szélesebb vidéken, egy háztartás elképzelhetetlen volt pálinka nélkül.

20

Kökény és szilva. English Botany, London, 1864.