Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)

Gyümölcsészet és pálinkafőzés

fajták az Őrségben egykoron óriási változékonyságot mutattak. Az őrségi embernek külön-külön megvoltak a maga gyümölcsfajtái a mindennapi fogyasztásra, az aszalásra, a lekvárfőzésre, az ecetkészítésre és a pálinkafőzésre. A legnépszerűbb gyümölcsök az alma, a körte és a szilva voltak. A különböző fajták változatos, népi elnevezései is mutatják a gyümölcstermesztés jelentőségét. Az almafajták közül a mosánszkit, a vasalmát, a pogácsaalmát, a tökalmát, a csöcsalmát, a darásalmát, a rozsérőalmát, a búzaérőalmát, a szentiványalmát és az egéralmát kedvelték leginkább. A körték közül pedig a zabérőkörtét, a rozsérőkörtét, a tüskéskörtét, a sózókörtét, a császárkörtét, a hébérkörtét, a lómonyukörtét, a pogácsakörtét, az aranykörtét és a feketekörtét. Bár kisebb mennyiségben, de termesztettek őszibarackot, sárgabarackot, cseresznyét és kedvelték a szelídgesztenye-, a dió- és az eperfákat is.

A legnépszerűbb fának mégis a szilva számított, amelynek nagy szerepe volt nemcsak az aszalásban és lekvárfőzésben, de a pálinkafőzésben is. Míg a körték és az almák oltványok voltak, a szilvák magántermők. Ismerték és hasznosították a ringlószilvát, a búzaszilvát, a sárgaszilvát, a varjúszilvát, a hosszúszilvát és a duráncziszilvát. Domonkosfa határában még ma is számos szép, régi gyümölcsfát látni. A falu déli fekvésű dombjai különösen kedvezőek a gyümölcstermesztésre. Talán nincs is olyan régebbi ház, amelyet ne gyümölcsliget venne körül, amely ne ragaszkodna a maga „hét szilvafájához”.

A gyümölcstermés kapcsán régi gyakorlata van az Őrségben a pálinkafőzésnek. Egykoron minden községben volt pálinkafőző kunyhó, sőt egy községben több is. Míg a régi kisüsti pálinkafőzés Magyarországon egy időre eltűnt az állami szeszmonopólium következtében, addig Domaföldön, Ónhodoson, Kapornakon, Domonkosfán, Bükalján a jugoszláv időkben a gazdák szabadon főzhették otthon a pálinkát. A pálinkafőző

19