Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

- a kettő egyre megy -) az, akinek küldetése szerint vágnia kell? A magyarázatot talán Szent Márta történetében lelhetjük fel.

Az újszövetségi Márta Jeruzsálem közelében, Betániában lakott húgával, Máriával és bátyjával, Lázárral, és befogadta házába Jézust a tanítványaival. Miközben a Mester tanított, Márta ennivalót készített, de közben méltatlankodott is, hogy Mária nem segít neki, hanem Jézust hallgatja. Jézus erre a következőt válaszolta: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk 10, 41^42) De van Mártának egy másik, talán még jelentősebb „közbenjárása” is Jézusnál, ti. ő kéri arra Jézust, hogy támassza fel halott bátyját, Lázárt.

Márta Jézus elé megy, s mivel nem meri egyenesen a feltámasztás csodáját kérni, azt mondja: „...tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked” (Jn 11, 22). Jézus megkérdezi Mártától, hiszi-e, hogy ő „a feltámadás és az élet”, amire Márta azt feleli, hogy hiszi (11, 25-27). Jézus felszólítása után, hogy hengerítsék el a követ a sírüreg elől, Márta figyelmezteti, hogy a test már oszlásnak indult, és szaga van. De Jézus felszólítja a halottat: „Lázár, jöjj ki!” (11,43). Lázár kijön...73

Vágó Mártában a mártaság archetípusa akkor mutatkozik, amikor „házába” hívja József Attilát (a Mestert) és barátait (ők lennének a tanítványok). Kulcsfontosságú az a momentum, amikor nem a szobalányra (akit történetesen Marisnak hívnak) bízza a felfeslett zakóváll megvarrását, hanem maga végzi el ezt a feladatot. Szent Márta ti. a szolgák és háziasszonyok védőszentje, és a mi Mártánk az úrnő szerepéből a szolgáló szerepébe lép, amikor a ruhát öltögeti. A másik „közös nevező” abban rejlik, hogy egyik Márta sem hiszi (ő a bibliai) ill. vállalja (ő a Vágó) úgy istenigazából a „Mestert”. Láttuk, Vágó Márta maga ismerte fel (be) József Attila fényképét nézegetvén (tehát már a költő halálát követően) visszaemlékezéseiben, hogy nem tudta vállalni József Attilát. A „bibliai névrokon”, a később szentté avatott újszövetségi Márta is csak szerette volna hinni a csodát (nem merte egyenesen kérni a feltámasztást, Jézust figyelmezteti, hogy a test oszlásnak indult, szaga van), de valójában (Máriával ellentétben) nem hitte, hogy Jézus a feltámadás és az élet, még akkor sem, amikor ezt állította Jézus megkérdezésére.

Ebből a nézőpontból érdemes újragondolni a Névnapi dicséret (akár szűz, akár szent) Máriává változó Mártáját, vagy azt a Mártát, akitől

73 Vö. Mitológiai enciklopédia 1988. II. 355.

98