Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
mind ember, mert ez egyre kevesebb...”) immár harmadszor hivatkozik az emberre, aki nő is, férfi is... (Az Ikrek archetípusa egy fiúcska és egy leányka.) Érdemes elgondolkodni az utolsó soron is: „...fehérek közt egy európait.” Első megközelítésben az európaiság utalhat Thomas Mann polgári humanizmusára, más vonatkozásban viszont jelentheti a másságot, a sárgákból fehérekké lett, ázsiai gyökerű magyarok között. Ismert tény, hogy József Attila milyen büszke volt szemének mongol redőjére, amelyben nemcsak a saját kijelöltségét látta, de „keletről]öttségének” (Batu kán rokona) bizonyítékát is. Bárhogy legyen is, Thomas Mannba József Attila (a vers tanulsága szerint legalábbis) egy olyan nagy apaképet, de még inkább nagyapa képet vetített, akinek az a dolga, hogy minden este ugyanazt, a már jól ismert mesét mesélje a kisfiúnak, amit az mindig (unos-untalan) hallani akar (magáról). A lényeg, hogy a mese is, a mesélő is emberi legyen, és mégis egy kicsit idegen, mint a hallgató, a hallgatóság... Visszatérve a bibliai történethez, szerepel abban a ciszterna (kút) motívuma (Rúben, József testvére azt tanácsolja a többi testvérnek, hogy dobják ciszternába a fiút, Józsefet). A mi József Attilánk életének is volt egy olyan mozzanata, ahol a kút életbevágónak bizonyult (korábban részletesen kifejtettük, hogy Öcsödön milyen szenvedések árán volt kénytelen megtapasztalni - nevelőapja jóvoltából - nevének mibenlétét éppen a kút mellett). További „törvényes véletlen” az az eset, amikor az ószövetségi Józsefet Potifár kéjsóvár felesége arra próbálja rávenni, hogy háljon vele, és „megfogja” József ruháját, aki, hogy „tiszta” maradhasson, inkább a nő kezében hagyja a ruhákat, így utasítván vissza a kihívást. Az asszony a nála maradt ruhadarabokkal vádolja be aztán férjénél Józsefet, akit ezek szerint éppen tiszta ruhája árult el... Az ember akaratlanul is felteszi a kérdést, hogy vajon a Jocónak írt versben (tehát már az indulásnál) miért fontos Attila számára az, hogy mutogassa a ruháját? Talán ezzel akarja igazolni tisztaságát, „tiszta szívét” és kivívni azt a jogot, hogy a megfelelő helyen és időben „betörhessen”? Hová is? Igen, a költő Attila úgy tör be versével (ez a tiszta ruha) az irodalomba, mint a hun Attila a Kárpát-medencébe: Tiszta szívvel... Persze ha belegondolunk, hogy Attilácskának mosónő volt az édesanyja és szappanfőző az édesapja, akkor nem tűnik olyan nagy dolognak ez a tisztaság, na de ez egy másik történet, amire majd még visszatérünk... 75
