Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Marton Márta, a múzsa (fontos megjegyeznünk, hogy a név alliterációját József Attila nemcsak a partok - értsd: martok - vonatkozásában hallhatta ki, de - és ez a legfontosabb - a Ma-Ma szókezdő rímei is „elvarázsolhatták”, s ez is összefügghet azzal, hogy a nő szép lassan édes mostohává, majd anyává, azaz mamává alakult - mama latinul anyamell - a vers során) később Dr. Szöllős Henrikné néven a következőképpen emlékszik vissza az Oda visszhangjára: „De a vers igazi nagyságát jóval később ismertem fel. Meglepetéssel figyeltem fel egyszer, hajói emlékszem, 1946-ban a párizsi rádió irodalmi adására, ahol az Oda francia fordításban történő elmondását a következő szavakkal vezették be: »A modem világirodalom legszebb szerelmi költeménye«.”41 Csontváry hasonló „győzelmet” arat Párizsban, ahol kiállítja egyik főművét, a Baalbeket. A festő később így emlékszik vissza erre az eseményre: „így került Párizsba (mármint a Baalbek című festmény - H. I.) a nagy kristálypalotába, a közönség elébe, s a kritika röviden - ez a munka a világot túlszárnyalta.”42 Nem úgy tünik-e, mintha a XX. század magyar Attilái (József Attila, Csontváry Kosztka Tivadar) nem a harctéren, a harc terén vívnák meg azt a bizonyos „catalaunumi” csatát, hanem a „magas kultúra”, a szellem révén „fegyvereznék le” Párizst, hasonlóképpen, mint másfél évezreddel korábban a hun Attila? A két dicsérő szó (ti.: „a ... világirodalom legszebb szerelmi költeménye”, ill. „ez a munka a világot túlszárnyalta”) felfogható úgy is, mint Párizs (a XX. század művészeteinek világcentruma) egyfajta szellemi, kulturális kapitulációja... József Attila „megszületéseinek sora” természetesen ezzel korántsem ér véget, mint ahogy halálait is legalább hétszer számba lehetne venni... Köztudott, hogy régen, amikor az emberek még együtt lélegeztek a természet ritmusaival, betartották azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeket számukra a vallási vagy pogány rítusok meghatároztak. Nem volt ez másként a névadásnál, az újszülött nevének kiválasztásánál sem: a születés napjának szentje magától értetődően vált a gyermek névadójává, egyben védnökévé (védőszentjévé), hiszen a keresztszülők a naptári rend aktuális szentjének nevével (és egyben a név jelentésével) ruházták fel a keresztgyermeket. (Érdemes megjegyezni, hogy a név szavunk 41 Valachi Anna 2005a. 231. 42 Csontváry i. m. 91. 62
