Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Ide kívánkozik egy, a hun Attilára vonatkozó észrevétel is: „De Attila felismeri a krisztusi beavatottság hatalmát, enged Szent Genovévának, nem vívja meg Párizst, és Róma falai alól is hazavonul, mert szent látomása támad.”29 s éljen! éljen! dübörög a nép, tiporják egymást, hogy jobban hallják, mintha nagy sötét alagútban tízezer expressz rohanna egymásba. (Balga költő, részlet) Igazi apokaliptikus látomás az alagút sötétjében... „A nap kigyulladt vonata elrobogott / egykedvű küszöböm előtt.” (Látod?, részlet) Napnál világosabb, hogy a nap, a kigyulladt vonat és József Attila egy és ugyanaz... miért késik a vas-szagú, mikor annyira várom! Egy elfeledett bús alagútból kiront még zúgva a páncél vonat, ütegeiben tömített fények -az én tékozolt sok szép erőm. (Páncélvonat, részletek) Egyszerre működik a versben a forradalmi láz és a szerelem ereje (a kettő valójában egyre megy). Az alagútból kirontó (már alig várt, vasszagú) páncélvonat a megszületett költőt eleveníti meg, de egyúttal felfogható úgy is, mint egy merevedő-félben lévő hímvessző, amelynek makkja, mint egy páncélvonat ront ki a fityma alagútjából. Érdemes elgondolkodni ezen a helyen az erő, erős, érosz, erekció szavak egymásból való levezethetőségéről is... s a fények szédítő pályaudvaráról kirobog a mennyei páncélvonat. A páncélvonat megdördül haraggal, de csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelen (A mennyei páncél vonat, részlet) 29 Baji Lázár Imre 2003. 25. 46
