Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A vers az előző költemény (Páncélvonat) variánsaként fogható fel. Érdekes, hogy a kitárt farkú páva motívuma minden vonatkozásban erősíti korábbi megállapításunkat, miszerint egyszerre szabadság (forradalom) és szerelemvers, mindazonáltal ezzel a madárral a halhatatlanság, a csillagos ég (világmindenség), de Krisztus alakja is a versbe ivódik... Vonatfiitty. Nedvesség motoz a homályban, a földre ledőlt fa lombjában s megnehezíti az út porát. (Külvárosi éj, részlet) Lehet, hogy a nedvesség a földre ledőlt fa lombjában Attila? Lehet, hogy neki fütyül a vonat? Lehet... [Tehervonatok tolatnak... Tehervonatok tolatnak, a méla csörömpölés könnyű bilincseket rak a néma tájra. Oly könnyen száll a hold, mint a fölszabadult. A megtört kövek önnön árnyukon fekszenek, csillognak maguknak, úgy a helyükön vannak, mint még soha. Ennek a versnek kapcsán idézzük most József Attila életének utolsó óráit és hagyatkozzunk József Jolán visszaemlékezésére: Hát te mit csinálsz, Zsuzsi? - Belenéztem a könyvbe, hogy mit olvas. Victor Hugo francia verseskötete volt a kezében. — Hiszen ezt te nem érted. Zsuzsi komoly képpel felelte: Dehogynem. Akarod, hogy olvassak belőle? - És szótagolva, mintha tényleg ezt olvasná, mondta: - Az van ideírva, hogy: At-ti-la ver-se... 1 Milyen óriás éjszaka Szilánkja ez a súlyos éj, Mely úgy hull le reánk, Mint a porra a vasszilánk? Napszülte vágy! Ha majd árnyat fogad az ágy, abban az egész éjben is ébren maradnál? 47
