Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Arany gombot válogattam, Fogsoromra úgy akadtam. Jó lenne a derekam,

Rézből az orra virága Ha kibukkan a napvilágra!

Ahol negyven gyerek van. Irgum, burgum, brumadza.

Egy vadásznak öt hete, Zsebbe maradt a keze.

Azért mászom ilyen lassún, Aki piktor, pingálhasson. Bús feje a Béninek,

Jaj de jó lesz pemzlinek. Irgum, burgum, brumadza.

Bundásnak van ingyen kedve, Aki pénzt ad, az nem medve! Ha elfárad a lába,

Üljön a nyírfa ágyba!

Irgum, burgum, brumadza!

A parodizált József Attila-i Medvetánccal véget is ért a szertartás házon belüli része. Most újra idézetekkel folytatjuk: „...egy darumadár elragadta a mackót és a favágó tőkéig vezette. (Ob-vidéki darumadámak öltözött táncos volt az a bizonyos elragadó. - H. I.) Itt kelet felé fordítva ráültette a széles tőkére.

Majd kihozta bentről a fehérkérgű nyírfabölcsőt a fészeknek rakott dolgokkal együtt. Minezekből nagy tüzet raktunk. - (...) ezt nevezik a »Koránrikkantó vöröstüzének« - mondta Tura.

Körültáncoltuk a tüzet a zenészeink kíséretével, majd kettesével átugráltuk. (...)

Rigó a szertartási övét és sapkáját a tűzbe vetette, amely rögtön tüzet fogott. Összekapaszkodva, gyors forgással táncoltuk körül a tüzet. A darunak öltözött Mihály felkapta a mackómat és az ólak mögé vitte, ahonnan az erdőre lehetett látni. (...)

Én marasztalni iparkodtam a mackómat, de hiába védelmeztem a daru ellen, ez csak vitte az erdei kapuhoz.

Visszamentünk a kunyhóba. A megmaradt kocsonyát mind el kellett fogyasztanunk, hogy a mackó szelleme meg ne haragudjon ránk. Aztán az összes mézes sört is meg kellett innunk. (...)

Amikor négyet ütött a vén kakukkos óra, csengettem, ami újabb hajnaltüz-j árást j elentett. (...)

Mihály gyorsan felöltötte a darumadár-jelmezét és kirohant a kunyhóból. Megragadta a mackómat a kiskapuban és a közeli legmagasabb fenyőfáig vitte. (...) ...»Turu« fának képezte ki. (...)

A nagy fenyőfa melletti tisztáson a levagdosott gallyakból megraktuk az újabb hajnaltüzet és zenészeink kísérete mellett vígan jártuk az ősi táncot. (...)

314