Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A darumadár megragadta a mackómat és a szénagyűjtő magas padlásáig vitte. (...) Reggel hat óra volt. Csengettem. Most már harmadszor mentünk ki a mackómhoz. Tura öltözött fel vaíjúnak és ollót vitt magával. Kibontotta a medve bundáját, ott ahol előzőleg összevarrta. Kiszedtük belőle a száraz fenyőtűket és a »Turu« fa előtti tisztáson összegyűjtöttük. A két Ob-vidéki a mackó bundáját a szénagyűjtő egy igen magas deszka falára szögezte ki száradni, de előbb tartósítás végett, valamivel bekenték. (...) ...odamentünk a kiszögezett medvebundához. Mihály átvette az öthúros citerát Túrától, aki ötször meghajolva énekelte:- Eredj el az Ég-Atyádhoz, Tundrahalmi várba, Mondjad el, hogy jól mulattál, Hajnaltáncot járva!... (...) ...Tura keresett egy rossz zsákot. Belerakta a medve koponyáját és az összes csontjait. Közben egyre mormolt valamit manysi nyelven. Majd magára csavarta a ruhaszárító és széna felhúzó kötelet. A zsákot két végén megfogva a »Turu« fa felé vittük. (...) Itt a zsákra jól ráerősítettük a kötél egyik végét, amíg Tura a lecsonkolt hágcsókon fel nem mászott a lombos részig. Ekkor áthúzta a kötelet a fa törzsén. A másik végét ledobta nekem... (...) Óvatosan elkezdtem húzni a kötelet és a zsák, mackómnak csontjaival lassan emelkedni kezdett. A többiek rázendítettek:- Eredj el az Ég-Atyádhoz, Tundrahalmi várba, Mondjad el, hogy jól mulattál, Hajnaltáncot járva!... Rózsahegyen megdördültek az ágyúk, a halál kutyái. Felkelt a Napasszony. (...) Mire teljesen felért Túrához a zsák, vörös fényben furdött a táj és a Napasszony elégedetten hallgatta az Arvisurát:- Legyen a földön béke!... Béke!... Béke!... Tura felém intett és én a kötél végét magamra csavarva elkezdtem felfelé mászni a lecsonkolt fenyőfán. A kisebbik kötél egy részével jól felerősítettük a medve csontjait tartalmazó zsákot, közben a lentiekkel folyton énekeltük:- Legyen a földön béke!... Béke!... Béke!... 315