Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Paál Zoltán a továbbiakban leíija azokat a regéket, amelyeket az ötnapos medvetorban hallott arról, hogy miként jutottak a manysik a medve révén az íj, a nyíl és a tűz használatának titkaihoz, elmeséli, hogy az Égi-Atya hogyan jutott a hosszú lánchoz és ezüstbölcsőhöz, amelyek segítségével fiát, a bundást leeresztette a földre (a hagyomány szerint az anyagot a Holdból vette, „hiszen látni a gödröket a Holdon”), maga is előad egy régi, még a nagyanyjától hallott történetet egy medvéről, aki nem tépte szét a halottnak tetetett embert. Megemlíti, hogy a tor folyamán rendszeresen fogyasztották az elejtett medvéből, ill. annak húsából készített ételeket (leves, hús, kocsonya stb.), s mindezt varjúkárogás közben tették. Maguk károgtak, hogy a medve azt higgye, a húsát a varjak fogyasztják. Beszél arról, hogy a medvetoron elhangzott énekek számát hogyan vésték egy botra (nótafa), de magukat a dalokat is rögzíti, amelyeknek ugyanúgy a medve a főszereplője, mint a meséknek-történeteknek. Szól arról is, hogy többféle mulatságos színdarabbal szórakoztatták égből jött vendégüket, s közben magát a medvét is kínálgatták pálinkával meg hússal. Meghatottan mondja el, hogy egyik barátja, aki a toron részt vett a medve fogaiból kalárist készítet (a kaláris füzér, nyaklánc), amelyet aztán neki, a medveölő sámánnak ajándékozott és a nyakába akasztotta, mint talizmánt. Paál Zoltán beszámol arról is, hogy különféle táncokat is előadtak, mint pl. székely verbunkost, csángó csürdüngölőt, aztán hol négykézlábon, hol felállva magát a medvetáncot, amelyben élethűen utánozták a medvét, de volt vaíjútánc, rókatánc, ludak tánca stb. A medvetor utolsó napján, mielőtt a medvét kivitték volna a házból, hangzott el József Attila Medvetánc című költeménye, pontosabban a költemény átírt változata242, nehogy a medve azt a vers eltulajdonításának minősítse. Bundás, láncos, táncos, nyalka, Juj, de szép a párnás talpa! Hová bandukolsz vele? Fordulj menyasszony fele! Irgum, burgum, brumadza. Roppant drága bunda rajta, Húsz karommal én megvarrtam, Hódból, nyestből, mókusból, Rókából meg farkasból. Irgum, burgum, brumadza. 242 i. m. 1357. 313
