Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A lehajtó fej, lecsüngő kéz viszont nem illenék a képbe. Olyan szokatlanul és „természetellenesen” csempészi József Attila ezt a szakaszzáró megjegyzést a versbe, mintha az valamifajta látnoki kitétel volna, jövőt, múltat idéző sejtés... Lássuk a jövőt: „A temető közepén álló fehérre meszelt kis házban, egy faasztalon kiterítve feküdt Attila. Rongyokra tépett télikabátjával takarták be. Amikor levették róla a kabátot, láttam a kezét, mellére fektetve, tenyerével kifelé fordulva. Mint egy nyomoréknak a keze. Hosszú nyaka, melyet kifordított a vonat tengelye, feje féloldali fektetve, rásimult az asztal lapjára. Olyan volt, mintha aludt volna. Szeme lehunyva, arca sima, nyugodt.”22 Lássuk most a múltat is: „A továbbiak során fájás alatt megnyílik a szeméremrés, amelyben a koponya lefelé haladásával láthatóvá válik a magzat hajas fejbőre: a fej mutatkozik. A fej eleinte csak a fájások alatt mutatkozik, fájásszünetben visszahúzódik. Később már fájásszünetben is látszik a koponya, a fej kigördülőfélben van. Ekkor a szeméremív alatt megtámaszkodik a tarkó. A következő néhány fájás hatására a gát előtt megszületik a fejtető, a homlok, és az arc: a fej kigördül. A fej megszületése után csakhamar megszületik a magzat válla és törzse (a kezekkel - H. I.).”23 József Attila mintha saját kiterített halotti testét vetítené elő és sérült elhajtó fejét, levágott, kifordult kezét láttatná. A vers végének vonat motívuma szintén látnoki, és közvetlenül kapcsolódik a költő saját halálához, éppen a fej és a kéz révén (köztudott, hogy a tehervonat a költőnek ezt a két testrészét roncsolta). Ezúttal is a születés és a halál egyidejűségének lehetőségét sugallják a sorok közei. Az életbe halás és a halálba születés József Attilánál evidencia. Végül, de nem utolsósorban a fej a zodiákusban is a mindenkori kezdettel, a Kossal, a Kos-ponttal (tavaszpont) van kapcsolatban az asztrálmítoszi hagyomány szerint, József Attiláról tehát elmondhatjuk, hogy mint a Kos szülötte nemcsak a vas, de a fej embere is. A kézről viszont már korábban jeleztük, hogy szóalakilag benne van a kezdet, a kezdés. A fej és a kéz megjelenítésével a mindenkori kezdetet és véget „emeli be a versbe” József Attila, de egyben az Oda két pólusa is felsejlik... Másfelől József Attila egy körpályán is utazik, ahol a „célállomás” csak átmeneti szállás, időnyerő hely, ahonnan visszaszökhet oda, ahonnan elindult: a jövő múltjába, a múlt jövőjébe... 22 József Jolán i. m. 296. 23 Zoltán Imre 1978. 141. 27
