Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsójának égberagadási jelenete tanúsága szerint a beavatáshoz, vagyis egy magasabb rendű létállapot eléréséhez, elragadtatáshoz két alany szükségeltetik, méghozzá két egyenrangú fél, akik nem alá-fölérendeltségi viszonyban állnak, hanem egymás mellé rendeltettek, egymásnak teremtettek, mint pl. József Attila és Kozmutza Flóra. Talán az eddigiekből az is kiderül, hogy az, amit József Attila úgy fejez ki a versben: egymás új valóra váltása, ugyanazt az átalakulást fejezi ki, mint a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsójának égberagadási jelenete, ill. az elragadtatás, elragadottság. Valami hasonlót mondanak el a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsójának további jelenetei is (a „győztes fejedelem”, az „állatküzdelmi jelenet”, az „égi vadász”) azzal a különbséggel, hogy „ragozzák” annak a metamorfózis-sorozatnak az egyes stációit, mintegy kibontják a köztes létállapotokat, részletezik egymás új valóra váltásának fokozatait. Az égberagadási jelenet (úgy tűnik) az alfája és ómegája ennek az átváltozás-sorozatnak... Tekintve, hogy (József) Attila (nagy zsák) aranya a tét, amit a „szükséges véletlen” révén mi is örökül kaptunk, nem mehetünk el a nagyszentmiklósi kincs 2. számú kancsójának többi képe mellett sem anélkül, hogy ne fűznénk néhány megjegyzést a látottakhoz. Az edény hasán található négy nagy kerek medaliont két széles, díszes szalag fogja közre, mégpedig úgy, hogy a medalionok között mindig összefonódnak egymással. Ezekben a medalionokban, körkeretekben vannak az egyes képmezők. Első ránézésre az embernek olyan érzése van a képeket és a fonatokat szemlélvén, hogy a jelenetek szereplői szabályosan körbe vannak kerítve, saját köreik rabjai, ha haladni akarnak (márpedig akarnak, ez a képekből egyértelműen kiderül), akkor csak körbe-körbe karikába mozoghatnak, és (átalakulás nélkül) ugyanoda és ugyanúgy jutnak vissza, ahonnan elindultak. Úgy is mondhatnánk, hogy forognak, mint a kergebirka. Ahhoz, hogy átalakuljanak, vagyis egymást új valóra váltsák, át kell, hogy „vergődjék magukat” a medalionok közötti fonatokon. Ezek a fonatok olyanok, mint a csomópontok, de mondhatnánk kaput is, amelyet átlépni annyit tesz: átalakulni, minőségi és mennyiségi változást „szenvedni”, új (lét)keretbe jutni. A nagyszentmiklósi kincs „József Attilája” úgy tudja, hogy négy ilyen létkeretben kell sokáig keringeni ahhoz, hogy a „szökési sebességet” elérve, meglazuljon a csomó(pont), kinyíljon a(z aranyjkapu, „leszakadjon a pajta” (ez volna maga az átalakulás, a metamorfózis, az új 224
