Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
József Attila „sok kedves nőből próbálta összerakni” az elveszett anya képét, és a legnagyobb Flóra szerelem idején is írt Márta verseket Vágónak (éppen a Hazámat, vagy pl. Az árnyékokat). Marton Márta Mátrájában úgy látszik, Attilának nem volt, nem lehetett már semmi keresnivalója Flóra mellett, azon a helyen ugyanis néhány évvel korábban már meglelte azt, akit keresett... Még szebb, még nagyobb kihívás annak utánajárni, hogy mi tartotta vissza József Attilát Tihanytól, milyen „mitikus okok” és furcsa szinkronicitások látszólag egymástól távol eső, ok-okozati összefüggésben nem álló dolgok játszottak közre abban, hogy költőnk Tihany helyett a Siestát választotta, vagy választatta vele a sors, néhány lélekbúvár és gazdag mecénás képében, némi (szintén sorsszerű) kényszerrel. Flogy Tihanyhoz (Tihanyba) jussunk (ill. ne jussunk József Attilával), a Mátrából kell elindulnunk, és egy bizonyos levélből kell kiindulnunk. József Attila gyakran írt hosszabb, rövidebb levelet Flórának, az első levél viszont, amit ő kapott Flórától, az Mátraházán íródott. József Attila tehát minden valószínűség szerint az első neki írt „Flóra-levélből” ismerte meg szerelme kézírását. Ez a bizonyos kézírás viszont kísértetiesen, de inkább úgy fogalmaznék, hogy sorsszerűén hasonlított egy másik kéz írásához, valakiéhez, akit József Attila igen jól ismert, és a barátja is volt egykor. Természetesen Illyés Gyuláról van szó, akinek keze írását Attila igen jól ismerte, amíg tartott a barátságuk, de természetesen az után is. Illyés Gyula a naplójegyzetében a következőképpen fogalmaz: „Könyveimébe írt dedikációk egy része az ő kezétől származik: kézírásunk véletlenül olyan hasonló.”145 Az a bizonyos O az idézetben Kozmutza Flóra, aki ekkorra már Illyés Gyula felesége. Elképzelhető, hogy ezek az illyési, flórái írott szavak az archaikusán érző és gondolkodó, a szimbólumoknak és bizonyos dolgoknak jelentőséget, különös mágikus-misztikus sorsszerű erőt tulajdonító József Attilát arra a megállapításra juttatták, hogy a (Szent)írás szerint Kozmutza Flóra és Illyés Gyula egymáshoz kell, hogy tartozzanak, hogy (földi) életük egybe-eggyé íródik. Lehet, hogy ez a (mitikus szempontból logikus felismerés is közrejátszhatott abban, hogy József Attila tulajdonképpen már ekkor lemondott Flóráról, legalábbis „testi vonatkozásban” már nem tartott rá igényt. „Lelkét”, „metafizikus lényét” viszont (mint láttuk) szinte öröktől fogva a magáénak tudhatta és a Flóra-versek révén 145 Illyés Gyula i. m. 119. (Naplójegyzetek, 1961) 203
