Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

ból), akkor éppen maga okozhatja a legnagyobb kárt nehezen megtalált szerelmeiben azzal, hogy esetleg megtörténik az, ami ilyen esetben általában annak rendje és módja szerint meg szokott történni. Flóra és Márta virágai vannak veszélyben, a defloráció Damoklész kardjaként ugyanis állandóan ott lebegne felettük Attila jelenlétében. Valójában a „nagy mű” szenvedne csorbát az életmű Mártának-Flórának szánt versei vesztenék el ezzel a hitelüket, erejüket, mágikus kisugárzásukat, szavaik varázsát, amennyiben a múzsák nem garantálnák a szeplőtelenséget. A nők: Márta és Flóra a férfitől, az embertől menekültek Londonba, a Mátrába és Tihanyba és a betegségbe, azt ugyanis (mármint Attila férfi mivoltát) nem tudták elfogadni (mindketten le is írják, hogy József Attilában elsősorban a költőt tisztelik, és nem látják benne a férfit). Ezzel szemben József Attila elsősorban mitikus okokból mondott le a velük való testi egyesülésről, mindenekelőtt éppen az életmű javára, azzal a céllal, hogy megőrizhesse ezen a réven a versek tisztaságából fakadó, eredendő energiákat.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mitikus szempontból József Attilának előnyére vált az, hogy nem látták benne a nők a férfit, csak a tiszta gyermeki énjét, költői valóját vették komolyan, egyébiránt pedig „aszexuális” volt a számukra József Attila.

A szűz nő (anya) és a szűz föld (haza) képzete is összekapcsolódik a sorok között a Hazám című versben, és az eddig elmondottakból ez logikusnak is tűnik. Ez a bizonyos érintetlenség ugyanis a feltétele annak, hogy a hazában a helyére kerüljenek a dolgok: emberség legyen az emberekben, magyarság a magyarokban. Az emberek, a magyarok ugyanis az anyaország méhének magzatai. Ha viszont valaki vagy valami, pl. Németország megzavarja ezt a harmóniát, és gyarmattá teszi az országot (az első világháború után vagyunk, és a második világháború előtt), akkor semmi és senki sem lehet az, aminek, akinek eredendően lennie kellene. József Attila végső döntése, hogy a verset Mártának ajánlotta, és nem „Palinak” (talán Ignotus Pál lett volna -politikai okokból - az első címzett). A „hogy mi ne legyünk német gyarmat” soron múlott, ezt ugyanis konkrétan Mártának szánta a költő, ez neki szólt. Vajon miért? Egy 1928. október 10-én kelt levelében József Attila a következőképpen szólítja meg Vágó Mártát: „Földecském, kicsim, aranyom...”141

Vágó Márta József Attiláról szóló könyvében a következőképpen számol be a visszatérésről, az új találkozásról:

141 Vágó Márta i. m. 178.

200