Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

„Nyolc évig nem találkoztunk. (...) Közben Berlinben férjhez mentem, és Hitler miatt Pestre jöttünk a férjemmel. (...) Attila sápadtan, keményen fogai között morgott egy szigorú »szervusz«-t, erősen hangsúlyozva valami igen önérzetes és mégis szemrehányó zöngével és erősen ropogtatva az r-t. (...)

Rövid idővel ezután idegösszeroppanást kaptam, elváltam férjemtől, és amikor egyedül laktam, felmerült az az ötlet, hogy kapcsolódjak be a Szép Szó szerkesztésébe és ezen keresztül újra az életbe.. ,”142

Vágó Márta, azzal, hogy elhagyta a hazát, féijhez ment egy némethez, József Attila mitikus logikája értelmében saját magát gyarmatosította, de kiszolgáltatta ezen a réven a Hazát, Szűz Mária országát is. A visszatérés Pestre, a német férjtől való elválása és a visszatérés az életbe, vagyis a Szép Szóhoz, egészen pontosan József Attilához, azért reménykeltő, mert (a mitikus analógia alapján) ily módon az ország is megszabadul majd a gyarmatosítástól és visszakerül az életbe, ahol ember az ember, magyar a magyar, és Márta is visszakerülhet oda, ahová való: József Attilához, akinek ezek után nem marad más teendője (Flóra ide vagy oda), mint hogy verset írjon neki, Hazáját oltalmára bízza.

De ugorjunk egy kicsit vissza Flórához, nézzünk utána, hogy ő miképpen ír könyvében (naplójában) a „kritikus időszakról”:

„Bántott, hogy annyiszor s annyiféle időpontra ígérte látogatását s végül mégis elmaradt. Már beleterveztem őt a reggeli erdei sétákba, kékestetői autóbusz-kirándulásba. Ha tisztázni akartuk dolgainkat, ott lett volna rá alkalom és idő. Ez is hozzájárult bizonytalanságomhoz.”143

Július 3-án... (...) Az utolsó néhány óra, amit Attilával aznap együtt töltöttünk, derűs, meleg volt. Megállapodtunk, hogy nyáron lejön ő is Tihanyba, elhelyezem valahol a közelben, ott marad egész nyáron; lesz alkalmunk mindent megbeszélni: »rendezni közös életünket«. Azzal búcsúztunk, megérkezésem után írok neki, ő válaszol, mikorra várjam.

Ez a július eleji néhány nap a többihez viszonyítva vidám, zavartalan volt. József Attila - legalábbis velem - teljesen egészségesen viselkedett. Téren és időn kívül éreztük magunkat, a tömött fényes-zöld lombok és a muskátlik vörös ragyogása vett körül, amerre jártunk, a koranyári levegő rezgése. »Nyáron majd mindent megbeszélünk«, megnyugtató volt; re142 i. m. 219., 220.

143 Illyés Gyuláné i. m. 47.

201