Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

része, óránként több mint másfélmillió kilométeres sebességgel száguld a Virgo (Szűz) csillagkép irányába. Ez a sebesség jóval nagyobb a vártnál, ezért a Virgo csillagkép körül elhelyezkedő szuperhalmaz rendkívüli gravitációs vonzásával magyarázzák (...)

A Cantata profana cselekményanyagában (...) ennek a csábító, távolból vonzó (mindkét értelemben!) »másságnak« a megtestesítője - az anya. Igen, bármilyen furcsán hangozzék is, éppen ő, akihez pedig első hallásra inkább a melengető szeretet, az önfeláldozó életadás »jellemzékeit« kapcsolnánk, mintsem az alattomos halálokozásét. (...)

Ami most már a szarvassá vált fiúk »jó anyjának« mélyebb jelentéstartományát illeti, minden jel arra vall, hogy a meddő minőség képviselője ő (egyelőre!), népmeséink gonosz boszorkányainak édestestvére. Hívása szirénhang, a szarvasfiak, ha ráhallgatnának, nem elhagyott otthonukba jutnának vissza, hanem a »külső sötétségbe«.”103

A „nyomaték kedvéért” nézzünk utána annak is, hogy 1990 óta (Pap Gábor ekkortájt szerzett tudomást a Szűz csillagkép irányában levő csillagászati jelenségekről, amelyek ránk, földiekre nézve lehetnek akár halálosak is...) milyen új ismeretekkel bővült a tudomány:

„A találó elnevezésű, Sombrero galaxis (...) spirális alakú (...) hatalmas fényes magja csillagok milliárdjait tartalmazza... (...) Az aktív mag közepében hatalmas fekete lyuk található. (...) A Sombrero az első galaxis, ahol nagy vöröseltolódást állapítottak meg... (...) ...a Szűz (Virgo) csillagkép galaxishalmazában helyezkedik el.”104

Edit, mint erre már többször is kitértünk, a „rossz anya” szerepét játssza József Attila mitikus drámájában. O a fekete kisasszony (szépaszszony), akire frissen szerzett információink szerint akár a Sombrero is ráillik (idézzük fel újra Attila álmát a feketeruhás nőről, az esernyőkkel), s akinek szíve helyén talán éppen egy fekete lyuk tátong. Ebből a szempontból vizsgálva a Naphegyen történteket, új megvilágításba (valójában új sötétségbe) kerülnek szereplőink. A főhős valóban a kívül-belül leselkedő halál elől menekül, amikor késével megkísérli a kitörést. (Ezúttal tiszta szívvel kifelé törekszik...)

A tizenkettedik versszak világa az a sötét, szűzi, halotti világ, de egyben a jelenkor is (a XX-XXI. század), amely a Halak-Szűz-tengelyen, vagy még pontosabban Attila késének (kardjának) az élén táncol. Az akit

103 Pap Gábor 1990. 88-89., 90-91.

104 Róbert Čeman-Eduard Pittich 2004. 221.

133