Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
„az anyag élettelen”, egyúttal „fölösleges”. Nem véletlenül részletezzük az emésztésnek ezt a legeslegutolsó, legalsó fázisát. József Attila édesanyja a Pőcze családnevet hozta magával örökül (adott helyen erről még bővebben beszélünk). A pöcze szó a pöce alakra vezethet bennünket, s noha József Attila ebben az összefüggésben sohasem tett említést a két szó egymásra rímeléséről, figyelmét feltételezésünk szerint mégsem kerülte (kerülhette) el. A pöce szóból egyrészt a pöccent ige vezethető le, aminek értelme: ujjával frícskázva valahová lök valamit, a másik szó pedig, amelyet a pöce szóból képezhetünk, a pöcegödör főnév, amely emésztőgödröt, árny ékszéket jelent. Talán az sem véletlen, hogy németül ez a bizonyos pöcegödör úgy hangzik: Abort... És most álljanak itt József Attila ideillő sorai a Szabad-ötletek jegyzékébői:98 milyen szép erekcióm volt akkor, mikor a fiuknak mutattam milyen nagy, milyen kemény, milyen erős mikor elsült a konyhában, megvizsgáltam az ondót: úgy véltem, fölfedeztem benne a gyereket, az »embriót« briós Briand a vicc szerint a fran-cia nők köpködnek, úgy vetélnek el mért nem keltett föl a mama - siránkoztam bizony mért nem keltett föl a homoszexualitásból amilyenből »lett a gyerek« olyan került az anyámba is, olyanból lettem nem szarból de én ezzel is úgy bántam mint a szarral... Ezekből a sokat sejtető sorokból természetesen nem lenne szabad meszszemenő következtetéseket levonnunk, mégis érdemes továbbgondolni ezt a „primitív logikát”, hiszen nem akármilyen irányba vezeti immár saját asszociációnkat. Úgy tűnhet pl., hogy József Attila tudatalattijában (gyermeki, primitív énjében) lettek volna olyan impulzusok, mintha maga is bélsárból keletkezett volna. Másrészt ugyanezen a helyen foglalkoztatja a vetélés gondolata is, nem véletlenül keresi az ondóban a gyereket (a viccre is kitérvén). Harmadjára pedig az anya képe is megjelenik a fenti képzetek mintegy metszéspontjában: „amilyenből »lett a gyerek« olyan került az anyámba” stb. 98 József Attila 1993.35. 129
