Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A szükségét végző vadállat egyrészt tényleg ki van szolgáltatva minden veszélynek (sem védekezni, sem támadni, sem elmenekülni nem tud, amíg pl. székletet ürít), ami azt jelenti, hogy gyámoltalan, magyarán: nincs gyámja. (Ezen a ponton érdemes elgondolkodni gyám szavunk és a Gyömrői szó összecsengésén.) Másfelől viszont ugyanezek a vadállatok hontalanok is, tekintve, hogy nem a „saját fészkükbe” szoktak piszkítani, arra az időre ugyanis, amíg a szükségüket végzik - ez is egy muszáj elhagyják „hónukat”. A másik oldalon viszont ott a pár és a szeretet: József Attilánál a „pártalanság” nemcsak úgy értendő, hogy a partnert, az (élet)társat, a nőt nem találja, de jelölheti az anya hiányát is. A pars latin szó, és részt jelent. Esetünkben tehát önmagának a (másik) részét hiányolja a költő, legyen az anya vagy nő... A pár szóra rímel a szer szavunk is. (Szer szavunkról korábban is elmondtuk a véleményünket, de a fontosság miatt itt megismételjük.) A szerből könnyen képezhetünk szervet, szerelmei, szeretettt stb., de ezen a vonalon is ugyanoda lyukadunk, mint a párral A szeretet (szerelem) valósában szervülést jelent, vagyis valakinek a részévé válását... Van azonban még egy, a szerre rímelő szavunk, amely lehet, hogy nem is teljesen „szalonképes”, de most mégsem kerülhetjük meg. Attól félek, mi is, Attila is, „nyakig benne ülünk a szarban”... József Attila a Szabad-ötletek jegyzékeben igen nagy előszeretettel használja, nem is minden ok nélkül. (A Szabad-ötletek jegyzékét felfoghatjuk úgy is, mint József Attila szimbólum-szótárát.) Bizonyos tekintetben az ürülék, a széklet is hozzánk tartozik, a részünk. Figyelemre méltó, hogy József Attila a legszebb szerelmes verseibe is odakölti (gondoljunk pl. a Klárisok bárányganéjára, vagy az Oda örök anyagára, amely a buzgóvesékben nyer gazdag életet). Úgy is mondhatnánk, hogy még a szarból is képes verset csinálni. De hát nem ez a szublimáció lényege? A legalantasabból a legmagasabbrendűt, a legtisztátalanabból a legtisztábbat, a leginkább testiből leginkább szellemit, egyszóval a sárból is képes aranyat csinálni: Attilaaranyat... Esetünkben, a Nagyon fáj című versben azonban mégsem erről van szó. A székletürítés ugyanis bizonyos tekintetben egyfajta szülésnek is tekinthető, vagyis a végbél annak a bizonyos „örök anyagnak” a szülőcsatornája. Még közelebb állunk talán az igazsághoz, ha nem is annyira a szüléshez, hanem inkább a vetéléshez hasonlítjuk a székletürítést, lévén 128
