Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

emlő mint „páros szerv” felfogható úgy is mint a mellkas (amelyben a szív is lakozik - a „szerelemszerv”) szeme, vagy ha úgy tetszik, a lélek tükre. Vajon nem lehetséges, hogy ez a zöld bogár a szemen és a mellen éppen a látást erősíti? A pupilla, magyarul szembogár, a szem fényrése, ezen át jut a fény a retinára (ez az ideghártya). A szemnek a már meglévő (fekete) bogarát „egészíti ki”, vagy toldja meg most József Attila még egy zöld színű szembogárral, mintha egy zöld napszemüveget tenne kedvese szemére, hogy az láthasson a vakító napfényben. Attila-fény vakítja el ugyanis Editet (aki, mint tudjuk, szintén készített napernyőket) meg Kisboldogasszonyt is, ez a „költői bogár” tehát arra való, hogy a Napot (Jézus) is láthassa a Kisasszony, de saját magába is legyen belátása. Ahogy azt Jankovics Marcell szépen kifejtette, Kisboldogasszony napja (szept. 8. Gyömrői Edit születésnapja) a Szűz havába esik, és ebben a jegyben járnak együtt az égen a Nap és a Vénusz bolygó. A Nap nem más, mint Jézus (esetünkben ő Attila). A Vénusz (Esthajnalcsillag) viszont Mária (esetünkben Edit), aki nem látszik, mivel sem a Nap előtt, sem a Nap után nem jár, hanem éppen egy helyütt vannak, ami azt jelenti, hogy a Nap fénye bevilágítja, elvakítja, semmit és senkit nem lát, mert a Napba van öltözve.

Mint tudjuk, a Vénusz a Szűz jegyében romlásban van, nem is lány, nem is szabad asszony, fiát már Gyümölcsoltáskor magába fogadta. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy létezik ennek a női istenhármasságnak egy harmadik megnyilvánulási alakja, aki nem más, mint az a bizonyos Fekete Kisasszony, a hűtlen szerető. Ez a kísérteties lény (egyébként szépasszony) minden jel szerint képes arra, hogy feketeségét a Napra vetítse és azon vak (Nap)foltokat képezzen. Ez lehet az oka annak, hogy Napunk (Attila) „sem lát a szemétől”, egészen pontosan magát nem látja a Vénuszban (Máriában). Ott, ahol neki kellene lennie, vagyis Mária ölében, csak a tiszta űrt tartja kezében Mária. Mintha ez a tiszta űr lenne a címben jelzett magány, amely most Attila számára mindkettőjük magányaként jelenik meg. És mégis: a tiszta űr látása itt és most a magány belátása, a Nap-magány érzékelése pedig nem más, mint Nap-mag, Napmagzat látás.

[Továbbgondolásra érdemes, hogy az a Fekete Kisasszony a Szűz csillagképben nem egy fekete lyuk-e véletlenül. Ha így lenne, elmondhatnánk, hogy Napunk valójában egy fekete lyukat néz - lát - a levegőbe(n).]

A harmadik sor magányba nézetését a szembesülés vágya motiválhatja, ami ebben a versszakban a kölcsönös vakság miatt elmarad ugyan,

121